Fanni & Attila
Ki korán kel… tudjuk mindannyian, annak jutalma bőséges. Ha fotózni megyünk, az sem mindegy persze, hogy merrefelé indul az ember hajnalhasadáskor, de ha mondjuk a Balaton-felvidék tanúhegyei veszi az irányt, a környezet mindenképp megkapóan szép lesz – a következő néhány kép elég egyértelműen magyarázza, miért szeretek annyira itt lenni, és miért ajánlom fel mindenkinek, hogy ha eljön, nagyon szívesen fotózom itt (és mutatok is egy-két jó helyet).
A környezet önmagában persze még kevés lenne ahhoz, hogy ennyire szeressem ezeket a képeket. Kell hozzá mindaz, ami talán ezen a pár képen is érződik: a vagányság, ifjúság, az az erő, amivel neki lehet és kell rugaszkodni az életnek, egymásra figyelő gondoskodás és figyelmesség… mindaz, amiről én írni nem tudok (marad a fénykép), de ami miatt még mindig annyira szeretek párokat fotózni: egyszerűen jó ránézni, szép látni azt, ami két embert összeköt. Attilát egy ici-picit ismertem már korábbról, Fannit nem, de most már örülök, hogy látni fogom őket még jövőre az esküvőn is. :)
Íme egy koránkelős nyári reggel, napkeltével, hegytetővel, szélben lobogó színes ruhával, valamint állítólag kezes bárányként viselkedő, de mégis csak egy lóerős paripákkal… :)
A képek kattintásra nagyobbra is nőnek ám! :)
This entry was posted on Sunday, October 27th, 2019 at 12:56 am and is filed under Jegyesfotózások. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. Responses are currently closed, but you can trackback from your own site.
Comments are closed.